továbbbbbb
Az áldást tope küldte 2009. április 13., hétfő - 16:30-kormég nincs komment
hamég nem szoktál le arról hogy ránézz a blogomra
és veszed a fáradságot az olvasásra:
akkor a továbbiakban itt találsz
hamég nem szoktál le arról hogy ránézz a blogomra
és veszed a fáradságot az olvasásra:
akkor a továbbiakban itt találsz
hát kissé régen jártam erre, mások blogját - oldalát már nagyon rég nem olvastam -
általában szellemileg leamortizálva érek haza, ha 5kor az jó, ma 7 után
kivesz mindent belőlem, azaz sokmindent és nem nagyon van ami pótolja, folyamat hülyének érzem magam, vagy úgy hogy ez túlnő rajtam - de mélyen azért ott van hogy meg tudod csinálni, de nagyon küzdelmes élmény
jövő hétfőn jár le a próbaidőm - és nem tudom mikor jár le az az idő amikor úgy fogok hazajönni, hogy átlátom, kombinálni tudok és úgy halad a munka, hogy már nem azon kell gondolkodnom amin most, hanem ez már rutin lesz
pedig én úgy érzem, gyorsan átlátok folyamatokat, gyorsan tudok kombinálni és dönteni - itt valahogy mégis nehéz
nem értem, elkeseredve magamat fejtegetem - és azt mondogatom magamnak hogy kitartás
szóval KITRATÁS? és TÜRELEM? - az életben mindenki megkapja azt amiben nem jeleskedik
munkából.. munkába .. ez van - örülök hogy van..
a három munkahely, plusz a zenekar kicsit sok, de/és eltereli a figyelmet magamról - arról amibe nem kéne belekeseredni, amint túl kell lépni, aztán majd hónapok múlva visszatérni rá és elmélkedni rajta ..
aham:
"
You live
you learn
You love you learn
You cry you learn
You lose you learn
You bleed you learn
You scream you learn
You grieve you learn
You choke you learn
You laugh you learn
You choose you learn
You pray you learn
You ask you learn
You live you learn
.. és jobban behozni kicsit az orrom elé a "zavarbahozós lányt" :-), érdekes érzés, valakivel úgy viselkedni és néha együtt dogozni, hogy közben mint egy kamasz zavarba jössz... és közben tudod, hogy semmi értelme, nem is állsz még készen ilyesmire, de hát .. azért jó érzés, nomeg iszonyat hülyén is érzem tőle magam...
hetek óta két témakör foglalkoztat:
hogy élem meg a hétköznapokat, mi az aminek örülök és mi az amit értékelni tudok, vajon mit kell, kéne és mit NEM kéne már bevállalnom - örök és most általánosságban megfogalmazott kérdések - de igazak, ha a munka, ha a párkapcsolat .. vagy épp a szeretőd kapcsán teszed ezt fel és feltettem, ha nem menekülsz előle mindig vannak következményei...
a másik, vajon mennyit tudnak rólam a barátaim, menyit tudnak arról én hogy élem meg hétköznapokat, mi foglalkoztat, minek örülök és mi miatt vagyok elkeseredve, hogy élem meg a társaságukat.. és hogy meddig a barátaim, mennyit kell ebből elmondani, mennyit lehet ebből elmondani - ha sürget az idő, ha ritkán futtok össze, ha rossz a hangulatod és csak lenni akarsz a társaságukban, egyáltalán értékelik-e azt hogy csak vagy, teszem azt hónapokig ...
nem megy a válasz ...
ma elkészítettem a karácsonyi almalekvárt - szegfűborssal és fahéjjal - mézzel és szőlőcukorral - nagyon régóta készülök már hozzá - de most megtörtént :-) - ez ugyebár azt jelenti jobban vagyok, a fájdalom csodálatos módon 1 db kataflamtól elmúlt még tengnap és nem is tért vissza
és ami ma érdekes lesz - koncertem lesz, sokakat várok, de a legvicessebb az lesz a hogy a Kedves érkezik a partnerével (aki véletlenül beleszeretett a zenénkbe ezért nem akarja kihagyni) - na ebből mi sül ki...
ahogy ismerem magunkat, botrány biztos nem
nos, királyi alfelemen kitüremkedés lépett fel, amivel végigcsináltam a péntek, szombati koncerteket .. úgyhogy stabilan rosszabb is lett .. gondoltam semmi gond, majd elmúlik ez is - nos rosszabb lett úgyhogy, kedves barátok befuvaroztak a sebészetre, ott várt egy szadista őrült aki felvágott, érzéstelenítés nélkül, aztán visszaaggatta a helyére amit kellett .. nos, semmi gond - gondoltam, túlélhető volt, most már jobb - délutánig amikor is újra baljós előjelekre lettem figyelmes .. szóval aznap még egy beavatkozás következett, majd hétfőn kerestem egy normális orvost, az is felvágott - de ő már érzéstelenítővel, azóta először a húgoméknál, majd itthon lábadozom, hason :-)
hehe, de most már jó kedvem, van - itthon kórházszag és félekleülni van
ezen is túllesünk .. egy kedves barát szerint, ez egy szomatikus jel, miszerint egy helyzet végigjárt, és most már csak az utolsó lépés van hátra mielőtt elengedném, de még kapaszkodok belé
ez volt eddig .. és foylt köv, kb ennyi ideig tudtam ülni :-)
ez most nagyon tetszik meg akarom venni karácsonyra:
http://index.hu/kultur/klassz/korvin1204/
ezen meg rajta vagyok mint foxi a labdán: mindig is kedveltem a technikai kütyüket, mióta a kedves szolgáltató újabb két évért és az elmúlt két évben nála hagyott rohadt sok pénzért megajándékozott ezzel:
http://www.pdamania.hu/content/12388/
és a maiegytálgyorsétel egy gourmet hűtőjéből, hehe:
negyed kiló juhsajt (picit csípős), egy háromnegyed zacskó penne ami kifőzök ahogy leöntöttem a vizet egy pillanat után a tésztaszűrőt visszateszem az edényre hogy a keményítős vízből egy kicsit felfogjak,ebbe dobom a juhsajtot, amihez apróra vágott lila hagymát szóró, sót és borsot,meg egy gerezd fokhagymát - így forrón addig keverem amíg a sajt és a többi cucc egy faja kis mártással veszi körbe a tésztát, aztán ami hiányzott hozzá a kapor - ma kakukkfűvel helyettesítettem
szuttyogok tovább a telefonommal és ma is megyek az alterba dolgozni délután
:-)
kék ing frissen vasalva, barna nadrág és indulás a munkába.. két gondolat ha már korán kelek :-)
tegnap besétált az alterba a fiatal, pszichológus gyakornoklány és visszaküldött kamaszkoromba, amikor ha valaki megtetszett eléggé csetlős botlós lettem, nem is azért mert zavarba jöttem hanem mert nem tudtam másra koncentrálni csak arra hogy tetszik .. remélhetőleg jön még... ja szekszárdi, valamiért jelen van az élembe párszor az a környék
ma reggel egy nehézszüléses levelet is elküldtem a kedvesnek, arról hogy ne telefonáljon többet, értelmetlen ez így, rajtam tompítja az ő döntésének fájdalmát és azt hogy nem tudja elfogadni a saját döntésének következményeit, én meg bevallom ha meghallom a hangját elgyengül a szívem és megszűnik az ellenállás ... pláne hogy én is tudom többet nem látjuk egymást, mindent akrasz most, közben meg alkuszol magaddal - nem jó ez így... nahúzokdolgozni
lassan úgy látszik, hétvégéken lesz csak energiám blogot írni :-(
ez most egy nagyon jó feltöltős hétvége, jött 2 régi barát, és péntek esti borozgatás acrobattal és a doktorúrral, meg a srácokkal - aztán sütés, főzés, kártyázás, dumálás és sok nevetés :-)
a hétvégi menü:
lementünk a piacra és bevásároltunk, a reggelihez (úgy dél körül), sült hurka, kolbász és májas volt.. aztán nekiálltunk a vacsorának, frissen tört borssal és hagymával készült csontos sertéskaraj, sült almával, burgonyával a tepsiben, aztán egy piskóta készült tejszínnel főtt diókrémmel töltve kívülről pedig keserű csokis öntettel lett bevonva, mindehez némi forralt bort kortyolgattunk és jókat nevettünk beszélgettünk :-)
Dávid barátom a magam konzervatív katolikus módján elmondta hogy szerinte a kedves engem átbaszott mint szart a palánkon mert rendes nő ilyet nem csinál ... hehe :-)
aztán jöttek az sms-e, tőle biztos megérezte hogy róla beszélgetek valakivel ... amitől éjszakára fágyolosan ábrándozó szemekkel tértem álomra .. hát igen a jó szeretkezések is hiányoznak :-(
amúgy egyébként érdekesen telt a hét, úgy érzem lassan kezdem a magam által felállított minimum szintet megütni a munkában (ami tekintve hogy maximalista vagyok nem olyan rossz ) - jövő héttől azonban már csak magamra számíthatok, az előző kolléga hétfőn lesz utoljára, aztán elmegy Svédországba .. igazi mélyvíz :-)
alapvetően asszem talán kezdem jól érezni magam, bár ez mostanság átmenetekkel tarkított....
amúgy a ma délelőtt, a cserépkályhába begyújtás, teaivás és filmnézés nyugodt pillanata,
majd mosás teregetés és délután ALTER -egy csomó fiatal, így havi 3-4 alkalommal feltölt és regenerál és .. eltöltöm valamivel a vasárnapomat .. hehe .. homokba a fejem...
ki tudja min nevettek tegnap, de nevettek ... álltam a pultnál és egy koszorúnyi ember pedig jókedvűen nevetett miközben rám nézett, háát humorista nem lennék - :-)
(na jó hozzá tartozik a dologhoz, hogy elvileg egy retrópartyn voltam - pár barátom csinálta magának egy kocsma pincéjében és én meg az emeleten lévő pultnál álldogáltam, szóval én meg előkaptam egy régi barátnőtől kapott piros inget, amihez előkapartam egy barna mellényt ami valaha egy öltönyrül maradhatott le, szóval a buli első harmadában egyébként bekrepáltak a hangfalak és a hangulat az emiatt fagyos lett, nekem amúgy is az volt, de épp klezdtem oldódni és az nagyon jó volt )
pedig mostanában humort csinálok magamból!!
ahogy tartom magam ahhoz amit elhatároztam, az vicc - tegnap otthon vágtam a szüleimnek télire fát, és megállapították mint mostanában többen hogy rossz kedvű és szótlan vagyok, és tényleg az voltam ...
valahogy úgy alakult hogy az elmúlt két hétben két éjszakát is a kedvessel együtt töltöttünk, mindezeket kijózanító emilváltások után amikor már látom hogy ebből az együttesből semmi nem lesz, hisz a döntése megszületett - szerintem képmutató döntés ez, felszínt súruló kispolgári értékek mentén ragaszkodó valami - és lehet hogy nincs igazam!! hisz soha nem tapasztalatm és nem is volt olyan 9 év mögöttem mint neki
ki tudja, lehet hogy tényleg el kell és fel kell ismerni mikor kell abbahagyni, nos én azt gondoltam most - de nemt tartom magam hozzá, ha két pohár bort megiszom és ránézek és megérzem az illatát vége az akaratnak :-)
de erre az is lehet hogy büszkének kéne lennem? - ösztönlénység?
mittomén....
ma alteroztam, tökre hiányzott a végére mégis belefáradtam, vasárnaponként mindig sok a kölök :-)
jött Gábor aki egy tök érdekes srác, nagyon megkedveltem - jókat dumáltunk :-)
előtte, Ájrintól kaptam egy kis hasznos lelkifröccsöt mert eléggé belágyult a szívem, most éreztem először azt hogy megalkuszok csak ne keljen végigcsinálnom az elszakadást olyan nőtől akinek megadtam magam,
az elmúlt 3 órában nagyon jól szórakoztam :-)
sokat nevettem, hiányzott - a CSaládom és egyéb állatfajták című filmen, egyébként a regény is nagyon szórakoztató
köszi Era :-)
most már hivatalosan is itt dolgozom ...:-)
nagy sajnálatomra meg kellett szüntettenem a munkáimat úgyhogy ma leadtam a számlát a Perfektnek, ahol szociálpolitikai alapokat tanítottam kb. 20 órát adtam le, nagyon élveztem ahogy éjszaka tanítás előtt csináltam a ppt-ket, ismételtem a régi egyetemi anyagokat, szűrtem a lényeget, ábárkat és grafikokonokat kerestem ... és nem utolsó sorban :-) kedveltem a diákokat (akik sokan idősebbek voltak nálam nem picit) a végén az is kiderült hogy ők is engem, meglepődtek amikor elmondtam nekik hogy nem jövök többet és tök jól estek a visszajelzéseik
úgyhogy maradt az alter ahol már május óta nyomom, de most már ott is csak hétvégén, de azért azt nagyon élvezem ... :-)
szóval, megvolt - túl vagyunk a héten az új munkahelyen, hogy nem vagyok túl lelkes? nos azért van mert kicsit nem találom a helyem, másról másképp szól ez a munka mint amit eddig megszoktam.... ha valaki a véleményemet kérdezné nem tudom hogy jó e vagy nem .. várok, tanulok, kiderül - és katasztrófa nem történik, majd keresek vagy megtalál egy másik munka és talán nő is... (najó azt a betár mindenit, már megint panaszkodom?)
igen a múltkori útgörbe, nos hiba nem volt de meg kellett szakítanom a kedvessel ezt, -az újból elkezdünk botorkálni a sötétben- változás nem lesz, ezt ő is megvallja, akkor meg? .. hova várjak, csak céltalanná válik és önmagáéért valóvá ez a kapcsolat, annál meg értékesebb ...
szomorú vagyok, de majd elmúlik, most megint nem találom a helyemet... de még nincs olyan érzésem hogy fel kell vennem a nyúlcipőt :-)
az első nap az iskolába :-)
Ma dolgozom először az új munkahelyemen, mivel sok szempontból tök más mint az eddigiek, izgulok és várakozok.
kicsit zűrös a kezdés itt a szerződéskötési mizzériák miatt, de ezt inkább hagyjuk is bonyesz , amibe a munkaügyi központ belekeveredik, az mindig bonyesz lesz...
szóval, próbálom összekaparni magam, mert a hétvégi, még vasárnapeste eltűnikegy dal játszukfelújrától, mentális fáradt vagyok és amúgy meg kialvatlan... ja és hm, szerelmes - és és fogalmam sincs hogy mit csinálok jól és mit nem, de ezt súgja legbelelül valami: éld át oszt kész... meg azt is hogy vigyázz magadra...
készül az új lemez, 2 napja éjjel nappal ... kezdek kifáradni, de asszem nekem most ez a csúcs
több lemez és stúdió van mögöttem, de ez a lemez lesz olyan amit bármikor, bárki előtt és felületes szégyenérzet nélkül tudok vállalni - alig várom hogy kész legyen
szóval tegnap, valahogy úgy alakult - hogy megnézte először egy látogató a konyhabútorom .. nem kellett túl sok idő hogy bugyi és gatya a földre kerüljön .. mondhatni nem idő kérdése volt .. hogy hiba? nem tudom... hogy idealista és romantikus lennék? ez biztos.. ettől semmi nem változik köztünk, talán csak mindketten megbizonyosodhattunk, nem megy ez olyan könnyen
a nő pedig kénytelen volt őszintének lenni magával...
hazudnék ha azt mondanám nem reménykedem, de az igazság az hogy - tudom, már csak a cselekedeteknek hihetek ... és ettől még próbálom feldolgozni a 8 hónapos élményt...
a munka megoldotta, jó kedvem :-)
szombat óta újítom fel a konyhát, padlót cseréltem, és konyhabútort - amihez először szét kellett verni ezt azt (kitcsit kétségbeejtő volt az elején), aztán újra megcsinálni mindent (egy napot segített a rendetlenblogoló is .. :-) .. köszi ), de szép lett, tegnap fejeztem be - meg vagyok elégedve, maradt egy napom hogy elintézem a dolgaimat ..., holnaptól lemezefelvétel, lelkes vagyok mert ez az anyag most teszik is ..
na megyek is:.-) , számlatömböt venni, számlázni, könyvelőhöz, a konyhabútor egyik alkatrésézért, tüdőszűrő, munkaügyi központ ..és nem tudom még mi maradt ki :-)
elérkeztem egy pontra, most a belső feszültségemet a zene sem mulasztja .. próbáról jövök
és csak azon jár a fejem, hogy most futnék, futnék amíg el nem múlik, amíg kiszaladnék abból a világból ami most belül, fáj és emészthetetlen, mint egy gipszbe ágyazott falat amit már lenyeltél, amire mindig is vágytál ...
aztán megállnék és elgondolkodnék azon, miért épp egy két gyermekes idősebb anyukát vonzottam be és mi az amibe beleszerettem és mi az ami miatt úgy érzem, bár minden megtettem valamit még sem...
szóval most futnék